A letaglózó fáklyaliliomokról nehéz elképzelni, hogy valaha is kimennek a divatból. Pedig nemrég kerültek igazán a kertészek látókörébe. A fáklyaliliom bár Dél-Afrikából hamar eljutott Angliába, azonban a viktoriánus kertészek virágzatát a jó ízlés határát súroló megjelenésűnek találták, és nem örvendett túlzott népszerűségnek. Ma is jóval kevesebben ültetik, mint ahányan megtehetnék.
Pedig a Dél-Afrikából származó, közterületi évelőágyakba is alkalmas fáklyaliliomok hosszú virágzatai káprázatos színekben pompáznak, évszaktól függően sárga-piros, illetve narancsszínűek. Igen hosszasan nyílnak, vázában, összeállításokban is tartósak, mutatósak.
A manapság a fűfafélékhez (Xanthorrhoeaceae) családjába, az aszfodéloszfélék (Asphodeloideae) alcsaládjába sorolt 17 nemzetség egyike a Kniphofia nemzetség. A Fynboss jellegzetes nemzetsége, amelynek fajai Dél-Afrika minden tartományában megtalálhatók. Legtöbbjük KwaZulu-Natal tartományban fordul elő. Két faj található Madagaszkáron, egy Jemenben. A fáklyaliliomok többségében vízparton élnek, mocsaras területeken. Kivételt képez néhány száraz környezetben élő faj. A nemzetségnév, a német Erfurti egyetemen dolgozó Hieronymus Kniphof (1704-1763) orvosprofesszornak állít emléket. Az Aloe nemzetséggel áll közeli rokonságban. Egyes fajok mézízű virágait fogyasztják. Bár régebben úgy gondolták, hogy a virágok megporzásában a madarak (főképp kolibrik) játsszák a fő szerepet, kiderült, hogy az önmeddő virágok megporzását nagy rész szenderlepkék végzik. (South African Journal of Botany 76(3):460-464)
A K. parviflora-t a népgyógyászat kígyómarás ellen alkalmazza. A K. rooperi és K. laxiflora fajok rizómájának ázalékát légzőszervi problémák kezelésére használják.
A fürtös fáklyaliliom (K. uvaria) 80-120 cm magas; rövid, vaskos gyöktörzsű, húsos gyökerű növény. Volt idő, amikor a legtöbb sárga-piros virágú fáklyaliliomot e névvel illettek. Levelei ívesen visszahajolnak, a végük hosszan kihegyesedik, szürkészöld, tőállók; jellegzetes levélüstököt képeznek. A virágkocsány jóval a lombozat fölé nyúlik. Füzér virágzata felálló. A tömött virágzat forrt leplű, hengeres virágokból áll. Nálunk júliustól augusztusig virágzik. Ausztráliában gyomosít.
Napos, félárnyékos helyre, jó szerkezetű, vízáteresztő kerti talajba valók. A pangó vizet nem tűrik. Száraz, meleg napokon öntözést kívánnak. Télen viszont hátrányosan érinti a sok csapadék. Elvirágzást követően a virágkocsányt levágva újabb virágzásra ösztönözhető. Tavasszal tőosztással szaporíthatod. Télen, a fagyok ellen takarással védheted őket. Kártevőik, kórokozóik nincsenek. De pangó vizes helyen, kötött agyagon gyökérrothadás léphet fel.
Július-augusztus hónapokban kert egyik letaglózó, robusztus virága. Sokféle fajtáját keverten, csoportosan ültetve sokszínűséget viszel a kertedbe. Rizómákkal terjed, az ideális tőtávolság 60 cm. Ültethetők szoliterként is, gyepbe vagy cserjék közé, évelőágyba, vízpartimitátorként. A kisebb fajták konténerbe is kerülhetnek. Jól mutatnak ágyásszegélyként, lejtőkön kiváló erózió gátló.
A díszfüvek, mint például a Pennisetum, kiváló hátteret biztosítanak a magas virágfürtejeinek. Ezenkívül társíthatod alacsony növekedésű évelőkkel, mint például margaréta, szalvia, lilom, macskamenta, Sedum vagy levendula, hogy gyönyörű kontrasztot hozz létre.
Drámai megjelenésével ez a növény minden kertben mutatós.
Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?
Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás